„Erzsébetváros egy megérthetetlen, felfoghatatlan, s máig feldolgozatlan öröksége a gettó. Ideje van hogy kezdjünk valamit ezzel az örökséggel. Ideje, hogy meghallgassuk mindazokat, akik még átélték, hogy vallatóra fogjuk a kapualjakat, pincéket, padlásokat, macskaköves utcákat, tereket. A huszonnegyedik órában vagyunk. Napról napra kevesebben vannak azok, akik hiteles krónikásai a borzalomnak, és hiteles krónikásai lehetnek az időnként sorsfordító, embermentő apró gesztusoknak.

Sokra nem vállalkozik ez a könyv. Nem célja feltárni a még feltáratlant, nem célja az igazság feltárása. Csupán dokumentál. Apró darabokat kíván összeragasztani, egy összetört tükör cserepeiből abban a reményben, hogy egyszer majd újra szembeállhatunk azzal a tükörrel és belenézhetünk mindannyian”