"Pont, mint egy szerelmi vallomás. Pont, mint egy lírai betét valamely híres természettudós ismeretterjesztő munkájának bevezetőjében. Pont olyan, mint Martin Waugh galériája. Folyik, gördül, csobban, áramlik, s közben magával ragadja a szemlélődőt. Részévé teszi mindannak, amit hidrodinamikának, hullámtannak, fénytannak hív a fizika. Lefényképezi a lefényképezhetetlent, képpé varázsolja a létezés kezdete óta érvényes természeti törvényeket, S teszi ezt úgy, hogy közben a fotókat néző egy pillanatra sem ijed meg attól, hogy elvész a képletek, sok ismeretlenes egyenletek világában. Nem ijed meg, de részévé válik, s a szemlélődés maga is hasonlóvá lesz, mint maga a kép. Megfoghatatlan, gördülékeny, folyamatosan változó."
Waughról szóló írásom a Digitális Fotó Magazin 2010-08 számában olvasható