„ A fél világot bejártam egy hátizsákkal, utazásaim során kezdtem el fényképezgetni. Szerettem az extrém kalandokat, cápákkal úszkálni, búvárkodni, hegyeket mászni. Az Antarktiszon kívül – ahová remélem hogy egyszer még eljutok – minden földrészen jártam. A korai időszakban valaki életének pillanatait  próbáltam elkapni, vagy a környező világ eseményeit dokumentálni.

2007-ben ezt a fajta klasszikus fotózást már nagyon erőltetettnek éreztem, ekkor kamerámat a külső világról a saját belső világomra fordítottam. Elkezdtem létrehozni saját szubjektív-reális világomat. A dokumentáló fényképészetről az önkifejező művészetre váltottam. Ez a világ néha abszurd és paradox, néha furcsa és szürreális, de a valós érzéseim tükörképei. Távol áll a klasszikus fényképészettől, inkább a reneszánsz kor festményeire és egyidejűleg a konceptuális neo-szürrealizmusra hasonlít."