Ma, a digitális fotográfia térnyerésének idején azt gondolná az ember, hogy végérvényesen leáldozott az analóg technikáknak, s már nincs új a nap alatt, ha csillagunk fénye az ezüst alapú emulziót világítja meg. A vita, mely régóta folyik még nem dőlt el, de úgy tűnik, egyre-másra tűnnek fel fotográfusok, akik azt mondják: nincs ideje a temetésnek, hisz itt az új analóg reneszánsz.

Michal Macku, cseh fotóművész ezek közé tartozik, bár a tényszerűséghez az is hozzá tartozik, képei csupán a technika használata miatt tekinthetők fotográfiáknak.

„Amit csinálok valóban nem csupán fotográfia, mi több bizonyos vélemények szerint egyáltalán nem az. Az általam kifejlesztetett „gellage” technika mind a tradicionális fotó, mind, pedig a XX-század elejétől az avantgarde képzőművészetben közkedvelt kollázs technika jegyeit is magán viseli” – mondta el Macku, egy, a képeiről szóló beszélgetés során.

Ha kategorizálni szeretnénk a cseh művészt, akkor a ma divatos experimentális fotográfia skatulyába tudnánk bedugni, bár nyugati kritikusok véleménye szerint művészete forradalmian egyedi.

Macku egyik titka saját érzékenysége, különös viszonya az őt körbeölelő valósághoz, másik, talán könnyebben megérthető titka, pedig az általa alkalmazott eljárás.

„Gellage” azaz „Gelatine collage”.