Új idők, új geológiai korszak köszöntött be, bolygónkat már minden természeti erőnél vehemensebben formálja az emberiség. Valaki valahol egyszer azt mondta, az ember által létrehozott dolgok jelentős része embertelen és sajnos erre rácáfolni nem igazán lehet, vagy csak egy viszonylag szűk szegmensen belül. Ha csupán Edward Burtynsky kanadai fotográfus képeit látjuk, akkor még ebbe a szűk szegmensbe való hit is elvész.

Lenyűgöző, nagyfelbontású fotóin az olaj a modern társadalmon át vezető útját követi, a fúrófejektől a vezetékig és autómotorig - majd azon túl, az előre látható olajtermelési tetőpontig.

Témáiban hangsúlyos szerepet kap az ipar által átformált természet, kortárs szemmel figyeli az ember nagy korszakait, fontosabb erőforrásainak kiaknázását a kőtől, az ásványvízig, az olaj és a szilikon szállítás területein.  Az újrahasznosító telepek, bányák, kőfejtők, finomítók mind olyan helyek, melyek mindennapi tapasztalásunkon túl vannak, de végtermékeik a mindennapjaink alapjait termelik meg.

Edward Burtynsky sorozatában, egyetlen egy olyan képet sem látunk, ahol feltűnne egy-egy arc. Nincs ember a képeken, de ettől alapvetően még nem embertelen a sorozat. Létezik rengeteg olyan megközelítési mód, amelytől úgy érzi a szemlélő, része lehetne a képnek. Itt talán csak az éjszakai Detroit fényei közül virító Mc Donalds láttán gondolhatja bárki is, hogy értelmes élet is lehet azon a planétán, ahol Burtynsky járt.